2013. november 3., vasárnap

1956. november 4: Egy szabadságharc vérbe fojtása


Vasárnap hajnal volt. Félálomban a korai órán bekapcsolt rádiónkból áradó drámai hatású zenét hallottam, melyet időnként egy férfi hangja szakított félbe..

Nagy Imre – a forradalom miniszterelnöke

E rádióból szóló férfihang ilyesmiket mondott: „csapataink harcban állnak”, és „ezt tudatom az egész világgal”.

November 4. – szovjet tankok a Műcsarnoknál

Ugyanakkor erős dübörgést (akkoriban a Városliget közelében laktunk) és fegyverropogást véltem hallani (a mögöttünk hagyott majd’ két hét alatt már felismertem ezt a hangot). Immáron felébredve, szemeimet kinyitva láttam, hogy szüleim már felöltözve járkálnak a lakásban. Mamám gyorsan kiparancsolt az ágyból, közben pár szükséges dolgot (ruhákat, párnákat, takarókat, konzerveket, kenyeret, szappant, gyertyát, gyufát, petróleumlámpát,) dunyhahuzatokba tett, miközben „ágyúznak, megyünk a pincébe” szavakkal sürgetett. Gyermeki naivitással spontán megkérdeztem mamámat: „Ugye a mackónadrágomon nem megy át a golyó?” (az akkori gyerekek Csehszlovákiából importált, sötétkék mackónadrágban jártak, mely roppant „csinos” viselet volt: a derekában és a két szárában alul gumival behúzva..).

November 4. – a Parlament, szovjet tankok gyűrűjében

Mamám a fentebbi batyuk egyikével, édesapám a valahonnan sebtiben előszedett nyugággyal és egy másik batyuval, én pedig kedvenc hajasbabámmal a kezemben elindultunk házunk légópincéjébe… Az ott eltöltött napok a felnőtteknek maga volt a rettegés, de nekünk gyerekeknek, az újdonság erejével ható, egy életre közös élményt adó játékos kalandot jelentett.

Egyszer csak megszűnt a fegyverek ropogása, amit HALÁLOS CSÖND váltott fel. Immáron feljöhettünk a napvilágra, ahol egy rommá lőtt város tekintett ránk….

Nagykörút – november 16.

Nagykörúti ház – november 17.

Üllői út-Ferenc körút sarok a Kilián laktanyával

Az Iparművészeti Múzeum szétlőtt tornya
1956. november

                                                                                               
1956. november
A romokon kibontakozó új korszakról akkor még nem sejtettük, hogy névadója az az ember lesz, aki a magyar szabadság tizenegy napjának vérbefojtásához behívta országunkba a szovjet csapatokat.

1956. november 4. a hosszú, hideg telet sejtető, fázós, ködös vasárnap volt…
+ + + + + + + + 

Az írásomhoz felhasznált képeket az 56-os Intézet Fotótárából válogattam 2006-ban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése