Mont Saint-Michel

(6) Mont Saint-Michel

A turistákat mágnesként vonzó helyet eddig közúti gát kötött össze a szárazfölddel. A gátat 2014 végére elbontják, így 130 év után Mont Saint-Michel–t ismét víz veszi majd körbe.

Dózsa György - 1514. július 20.

 

 Kondor Béla: Jelenetek Dózsa György idejéből (rézkarc, 1956)

A Dózsa György nevével fémjelzett parasztháború vezére 499 éve halt kínhalált azt követően, hogy Szapolyai János erdélyi vajda (később Zápolya János magyar király) Temesvárnál 1514. július 15-én vereséget mért a jobbágyfelkelésre. 

Kondor Béla: Jelenetek Dózsa György idejéből (rézkarc, 1956)

Dózsa György mellett a felkelést vezető társai is fogságba kerültek. Szapolyai az elfogott Dózsa számára különösen kegyetlen (egyébként a középkorban nem szokatlan) halálnemet választott.

Kondor Béla: Jelenetek Dózsa-György idejéből (rézkarc, 1956)

Kondor Béla: Jelenetek Dózsa György idejéből (rézkarc, 1956)

A korabeli feljegyzések így írtak kivégzéséről:

„Először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak, fogaikkal széttépték és felfalták. A szeme láttára három darabra vágták öccsét, Gergelyt majd ezután a testet négyfelé vágták és bitófára függesztették.”

Kondor Béla: A népvezér mennybemenetele (rézkarc, 1956)

 

Kondor Béla: Így jár minden próféta (rézkarc, 1956)

Kondor Béla, a XX. század talán legsokoldalúbb kétszeres Munkácsy-díjas grafikusa, festőművésze állított művészi emléket Dózsa Györgynek az 1956 nyarán megvédett főiskolai diplomamunkájával, a „Jelenetek Dózsa György idejéből” című hétrészes rézkarc-sorozattal.

Aki a ’30-as évek New York-ját megőrizte az utókornak

Berenice Abbott amerikai fotográfus 115 éve született az Ohio állambeli Springfieldben. Abbott a New York City-t bemutató, az 1930-as évek végén készített fekete-fehér fényképes dokumentációjával vált világhírűvé.

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10201093645450724.1073741935.1456353767&type=1&l=9bbbeb6345

"Kandinszkij Párizsban"

A New York-i Solomon R. Guggenheim Múzeumban június végén nyílt egy Kandinszkij kiállítás a festő párizsi korszakából, mely egyben kompenzáció is a művész felé, akinek munkássága az utóbbi időkben kissé háttérbe szorult. Az orosz származású festő a ’30-as évek második felétől élt és alkotott a francia fővárosban. Ezt az alkotói korszakát a művészettörténészek a dinamikus Bauhaus müncheni éveiben született, karrierjét meghatározó darabjainál kevesebbre tartják. A mostani kiállítás - műkritikusok segítségével - ezen a szemléleten szeretne változtatni.

 „Pici motívumok” (1940)

Bájos kép, ahol a pici alakok aktív játékos pózokban ülnek a drótokon. A képen mintha geometrikus elrendezésű kis embriókat látnánk. Mivel Kandinszkij fejében mindig ott motoszkált a zene világa is, akár kottának is láthatjuk e képet a drótokon ülő kis hangjegyekkel. A festményen színeket és hangokat láthatunk-hallhatunk.

"Domináns görbület" (1936)

…így készült a festmény: a Mester és a Mű…

A legújabb művészettörténeti kutatások szerint ezeken a festményen Kandinszkij korai, még oroszországi (München előtti) képeinek hatása tér vissza. Egyes kritikusok szerint a kép azt az optimista,  békés jövőt vetíti elénk, amikor az emberek a fogyasztás varázsától már megszabadultak.

"Szeszélyes alakzatok" (1937)

A Guggenheim Múzeum különleges figyelmet szentelt az orosz származású művésznek, akitől több mint 250 festményt őriz. Ezek a napokban megnyílt New York-i kiállításon láthatók. Az eseményről - nagy Kandinszkij rajongójaként - írtam tudósításomat az „Elle” magazin nyomán. 

Pesti látogatás Egon Schielénél

Schiele művészetét könyvtárnyi anyagok formájában a művészettörténészek már feldolgozták. Velük nem vehetem fel a versenyt. Miután megnéztem a budapesti kiállítást magát Egon Schielét idézném, aki versben így foglalta össze ars poetica-ját:

Önarckép (1914)

„Önnön magamé vagyok

meg azoké, akik megkapják mindenemet,

mert mámorosan sóvárogták velem a szabadságot,

és mindenkié, mert mindenkit

egyformán szeretek – szeretek.

Legelőkelőbb vagyok az előkelők között

és legviszonzóbb a viszonzók között.

Ember vagyok, szeretem a halált,

és szeretem az életet.”

/Kurdi Imre fordítása/

A halál és a lányka - 1915

Talán nincs másik festő, akinek kamaszkori gyötrelmeit, identitáskeresését, saját testéhez és a másik nemhez való érzelmi viszonyának fejlődési stádiumait olyan pontosan lehet követni a műveiből, mint Schielénél. A művészettörténetben a legtöbb önarcképet, amelyek közül rengeteg az önakt – összesen százat – ő készítette.

Önarckép ingben – 1910

Félmeztelen önarckép – 1911

A budapesti tárlaton, amelynek főműve „Önarckép lampionvirággal” című olajfestmény, Egon Schiele művészetének segítségével a Jugendstilt felváltó bécsi expresszionizmus kialakulásába kapunk betekintést. 

Önarckép lampion virággal - 1912

Önarcképével egy időben készült barátnőjéről, Wally Neuzilról készített portréja is, akivel végül is igen erkölcstelenül viselkedett. Egy tisztes polgári családból származó lánnyal kötendő kedvező házasság miatt szakított vele.

Wally arcképe - 1912

Aktjaival sokkolta és megbotránkoztatta a közönséget. Ilyen témájú képei miatt el is ítélték, majd néhány hétre börtönbe zárták, ami nagy hatással volt rá.

Ülő nő kék hajpánttal – 1915

Két barátnő – 1915

Térdelő nő, vörös hajú akt – 1917

Expresszionista stílusával groteszkséget, nyugtalanságot, erotikát fejez ki festményein, rajzain. Művei az akkori dekadens hangulatot tükrözik, portréi a freudi tételek igazolására születtek.  

„Moa” a táncosnő - 1911

Térdelő nő narancsvörös ruhában - 1912

/Modellje nem más, mint kiskorú húga, Gertrude/

 Fa késő ősszel – 1911

/A Schielére oly jellemző szögletes-göcsörtös vonalvezetésű képen japán és van Gogh hatása érződik/

Halott anya I. – 1911

Schiele azt a korabeli divatos eszmei áramlatot osztotta, hogy a gyerek születésével az anya személyisége meghal, aki aztán gyermekében él tovább.

Anya gyermekével – 1912

Ház és fal a dombos vidéken – 1911

Hasonmás – 1911

Remeték – 1912

/A festmény fő alakja maga Schiele, mögötte  babérkoszorúval a fején a választott „művész apa”: Gustav  Klimt/

A Szépművészeti Múzeum két teremében kiállított képeken - a zömében a bécsi Leopold Múzeumtól kölcsön kapott alkotásokon - Schiele érzelmi érésének folyamatát láthatjuk.  1913-tól festészetében művészeti váltás következett be. Későbbi feleségével való megismerkedése élete nyugodt szakaszát jelentette.

Stein an der Donau a Kreuzbergről nézve – 1913

Csendélet könyvekkel (Schiele íróasztala) – 1914

/A kép már a kubizmus jegyeit viseli magán/

Anya két gyerekével II. – 1915

E képet húgának, Gertinek, festette nászajándékként, akivel szintén igen erkölcstelenül járt el. Miután Schiele festő barátja a még fiatalkorú lányt teherbe ejtette, Schiele ellenezte a házasságkötést Gerti nagykorúságáig. Ezzel a gesztusával – a testvéri együttérzés helyett a családfőnek és a férfinek kijáró döntési jogot kikövetelve – megszégyenülésre kényszerítette húgát, aki végül is nyolc hónapos terhesen ment férjhez. A festmény a gyerek megszületésére készült el.  A képen látható baloldali gyerek szemei csukva vannak, nem tudhatjuk: netán vak-e?

Önkéntes katona - 1916

Schielét az I. világháborúban szép kézírása okán nem fegyveres, hanem irodai szolgálatra hívták be. Katonaként Bécshez közeli laktanyákban volt, ahol szabad idejében módjában állt rajzolni és akvarelleket festeni.

A művész felesége, Edith Schiele, csíkos ruhában – 1917

…és egy szintén 1917-ben készült fotón férje műtermében… Ekkor már igen féltékeny volt Schiele modelljeire.

 A lány, a Szűz - 1917

Fekvő nő – 1917

A család – 1918

Ez az, ami végül is soha nem adatott meg neki, csak festményként. Felesége 1918-ban gyereket várt, és azt festette meg, mikor az erős férfi karjai védőszárnyként védik-óvják asszonyát és gyerekét.  (E kép a tárlaton nem látható!)

1918. októberében az I. világháborút követő spanyolnátha járványban elhunyt hat hónapos terhes felesége, majd néhány nappal később Schielét, aki hetekig ápolta feleségét, is elvitte a járvány. A házaspár 1928-ban felállított bécsi síremléke Ferenczy Béni alkotása.

A tárlat 2013. szeptember 29-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban