Első magyar olimpiai bajnokunk, úszó, labdarúgó és építész egy szegény budapesti zsidó családban látta meg a napvilágot 1878. február 1-én. 1896-ban az első újkori olimpiai játékokon Athénben a 100 és 1200 méteres gyorsúszásban megszerezte Magyarország első és második olimpiai aranyérmét. Beceneve a "magyar delfin" volt.
Építészmérnöki diplomáját 1899-ben a budapesti Műegyetemen szerezte. Ekkor fel elhagyott az aktív sportolással, de mint sportújságíró és a Magyar Futball Szövetség kapitánya illetve a Magyar Olimpai Bizottság tagja tovább támogatta a sportmozgalmat.
Építészi pályáját olyan neves építészek irodájában kezdte, mint Alpár Ignác és Lechner Ödön. 1907-ben önálló irodát nyitott. Sikeresen vett részt számos középületre kiírt pályázaton. 1915-ben az ő tervei alapján épült az eklektikus stílusú debreceni Arany Bika Szálló, valamint a debreceni színház. 1924-ben a Lauber Dezsővel (neves labdarúgó) közösen tervezett Ideális stadion tervével ezüstérmet nyert a párizsi olimpia művészeti versenyén (az első díjat nem adták ki).
Alkotásai az eklektikától, illetve a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig változatos felfogásban alakultak. A díjnyertes róla elnevezett margitszigeti Nemzeti Sportuszodát (1930) és a fel nem épített stadion tervét a vasbeton szerkezet lehetőségének merész kihasználásával, korszerű tér- és homlokzatformák jellemzik.
Legnagyobb sportépítkezése az újpesti Megyeri úti sporttelep volt, amely építése idején (1922) Európa legmodernebb stadionjának számított. 1935-ben tervei alapján készült el a pünkösdfürdői strand. 1945 után a budapesti Vajdahunyadvár, a Tőzsdepalota és több más középület helyreállítási munkálatait vezette.
Személyében nemcsak a sportember kiváló tulajdonságai összpontosultak, hanem a klasszikus (majd a reneszánsz által újra felfedezett) emberideál is. Az egyénnek, képességeihez és tehetségéhez mérten, az élet minden területén kiemelkedő alkotásokat kell létrehoznia, de nem elsősorban egyéni dicsősége és hírneve emelésére, hanem közössége érdekeinek szolgálására. Hajós Alfréd nem csupán sportemberként, hanem szakmájának magas szintű művelőjeként is méltán szerzett elismerést.
A páratlan gazdagságú építészmérnöki pályafutás egyik legfontosabb törekvése volt, hogy a magyar nemzetei gyökereket klasszikus talajba mélyesztve a modernitás formanyelvével ötvözze.
1955. november 12-én Budapesten hunyt el. Életútja tökéletesen példázza hitvallását, amely a test és a szellem közötti harmóniát állította a középpontba. A Magyar Testnevelési és Sportmúzeum 1967-ben Hajós Alfréd egykori lakásában, a Báthory utca 5. szám alatt kezdte meg működését.
2002-ben első olimpiai bajnokunk posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése