A
brit főváros másként viszonyult az Olimpiai Játékokhoz, mint közvetlen elődei:
Athén és Peking. Míg a két utóbbi a világnak önmagát modern metropoliszként
kívánta bemutatni, a grandiózus és lenyűgöző építményekre helyezte a hangsúlyt.
London, Városháza
London
azonban olimpia nélkül is világváros, így megengedhette magának, hogy a legtöbb
sportrendezvény helyszíne szétszedhető, ideiglenes építmény legyen. London az olimpiát elsődlegesen városrehabilitációs szempontból
közelítette meg. Ezért olimpiai park helyszíneként a város egyik lepusztult
részét, az East End-i Stratfordot jelölték ki.
Fotó: Arlen
Vartazarian
A
szegények és bevándorlók lakta egykori ipari városrész rehabilitálása már
korábban elkezdődött, az olimpia azonban nagy lökést adott e munkálatokhoz.
Az
olimpiai park legnagyobb része a játékok után is zöldterület marad. A 100 hektáros közpark, melyet II. Erzsébet
királynőről neveznek el, az elmúlt 150 évben Európában létrehozott legnagyobb
közpark.
A
szomszédos városrészekből a játékok után szabadon átjárható terület alakul így
ki, miáltal a terület összekapcsolódik a Lea
folyó felső szakaszát övező zöldterületi gyűrűvel.
Az
17.000 sportolónak helyet adó olimpia
falu tízemeletes házaiban 1400 szociális bérlakást és 1400 piaci áron
megvehető lakást alakítottak ki.
…látványterven…
….és a helyszínen..
London
azért arra is gondolt, hogy az Eiffel toronyhoz hasonlatos lenyomat maradjon a XXX. Olimpiai Játékokból az utókorra. Ennek
jegyében épült meg a brit-indiai sztárszobrász, Anish Kapoor elképzelései szerint az ArcelorMittal Orbit nevű, 115 méter magas kilátótorony.
„Két
toronydaru katasztrofális találkozásának szülötte” – (Daily Mail)
A
torony formája kissé meghökkentő, de a főpolgármestert és a brit adófizetőket megnyugtathatja,
hogy e beruházás legalább nem került sokba: a költségek oroszlánrészét az
ArcelorMittal acélipari konszern állta.
László Judit
összeállítása
2012. július 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése