2012. december 22., szombat

Az ígéretesnek tűnő házasság


A mai napon, december 22-én, 1476-ban hatalmas fényűzés közepette Mátyás király másodjára is megnősült. I. Ferdinánd nápolyi király lányát, Aragóniai Beatrixet  (Nápoly, 1457. november 14. – Nápoly, 1508. szeptember 23.) vette feleségül. Az új asszony szép, határozott, művelt volt, csak éppen meddősége miatt nem tudta gyermekkel megajándékozni a királyt.

A fényes ünnepnapok után azonban jöttek az egyszerű hétköznapok, melyek nem mindig voltak zökkenőmentesek. Az új feleséggel ugyanis életmódbeli változások is jártak. Beatrix, aki finom környezetből érkezett, szinte sokkolódott az etikett semmibevételén. Az emberek közti közvetlen érintkezést, a gyakran közös tálból való étkezést, a villa használatának hiányát a királyné visszataszítónak találta.

A királyné fokozatosan megváltoztatta a palotai szokásokat. E házasságba kultúrtörténetileg Beatrix „hozománya a majolika volt. 

Ezek közül a leghíresebb, a szűz és az unikornis jelenetét ábrázoló darab a New York-i Metropolitan múzeumból jött Budapestre az Iparművészeti múzeum 2008-as „Beatrix hozománya” c. kiállításra.

Egy itáliai követ szerint Beatrix királynő jobban kedvelte az ónmázas, szép kerámiaedényeket, mint a nemesfémet. Így történt, hogy egyik unokatestvérétől, Aragóniai Kamillától is gyönyörű majolikatálakat kapott nászajándékba Mátyás királlyal kötött házassága alkalmából.


Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix címerével díszített majolika tálak a XV. századi  majolikaművészet csúcspontját képviselik. E két utóbbi közül az egyik a londoni Victoria and Albert Museum, a másik pedig a berkeleyi Phoebe A. Hearst Museum of Anthropology gyűjteményéből érkezett anno fövárosunkba.

A királytól 14 évvel fiatalabb Beatrix ugyan hatalommal nem rendelkezett, de volt tekintélye, amit akkor is sikerült megőriznie, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy meddősége miatt 10 évnyi próbálkozás és mindenféle orvosi beavatkozást követően sem születhet gyermeke.

A kortársak szerint Beatrixot csak a hatalom érdekelte, így nem meglepő, hogy Mátyás halála után képes volt elvetetni magát I. Ulászlóval. Az új királynak, aki kényszer hatására nősült, mintegy 10 évébe tellett, míg megszabadult meddő asszonyától. Miután a pápa kimondta a válást, Beatrix hazatért hazájába.

1476. december 22.

2012. november 27., kedd

A Hobbitok ihlette Boeing 777-300


Az Air New Zealand légitársaságot megihlették a Hobbitok és a trilógia első részének címével, A váratlan utazás" szlogenjével hirdeti magát. Mi több: egyik Boeing 777-300-as repülőgépüket a nálunk december 13-án moziba kerülő film szereplőivel matricázta fel. Íme:

…a Boeing orra..


A gép törzsén a törpék, „Hobbit: a váratlan utazás" szereplői


A filmet nálunk is december 13-án mutatják be


A repülőgép fedélzetén a mezítlábas törpék stílusában pl. ilyen zoknikat kapnak az utasok  

A „Spiegel" nyomán


El Kazovszkij – Nem látom magam « hessenwinkel


 

2012. november 15., csütörtök

Németországi szegénység

Az egykori „gazdasági csoda” országában növekszik a szegénység. Különösen drámai a helyzet az ország 15 legnagyobb városában. Itt minden negyedik lakost az elszegényedés réme fenyegeti. Íme egy mai képriport a „Spiegel”-ből.


Lipcsei munkaügyi központ: a keletnémet város áll a szegénységi lista élén.

Észak-Rajna Vesztfália tartományban 2005 és 2011 között az elszegényedés veszélyeztette csoport 18,6 %-ról 24,2 %-ra nőtt

Duisburg-Bruckhausen, renoválásra szoruló házak tömege, benne szegény lakókkal

Hannover – belvárosi sétálóutca. (A városról nem ilyen emlékképeket őrzök magamban..)

Bréma belvárosa – tele hajléktalanokkal

A legsokkolóbb kép számomra: a NYUGAT gazdagságát, eleganciáját és jólétét megtestesítő jelképén, az egykori nyugat-berlini Kurfürstendamm-on ma kukáznak…

Németország – 2012. november
„A szomszéd rétje se zöldebb” – mondom én.

2012. október 18., csütörtök

Tamara de Lempicka, festőművész



Tamara de Lempicka – Kék sál, 1930

Az egykori Tamara Gurwick-Gorska, ha igaz, 1898-ban született Varsóban, gazdag lengyel anya és orosz apa gyermekeként. Elkényeztetett, kultúrától átitatott gyermekkorának az 1917-es forradalom vetett hirtelen és drámai véget. Akkor kényszerült első ízben emigrációra: férjével, Tadeusz Lempickivel Párizsban telepedett le.

Elsősorban kenyérkereseti megfontolásból kezdett el festeni, de ezt rövid idő alatt sikerült összhangba hozni társadalmi becsvágyával. Elvégezte az Académie de la Grande Chaumiere-t. Kubista mesterei, mint André Lhote és Maurice Denis ugyanúgy befolyásolták, mint gyermekkori emlékei a reneszánsz művészetéről a nagymamájával többször megismételt olaszországi utazásokon, majd a Louvre-ban tett gyakori látogatások, a régi mesterek klasszikus egyszerűségének vonzereje.

Az érzéki, titokzatos, kihívó ízlésű, kirívóan öltözködő de Lempicka egyhamar a dekadencia és a fényűzés jelképévé vált az 1920–30-as évek Párizsában, a világ akkori művészeti fővárosában.

Szembeszökő festményei minden más művésznél jobban voltak képesek megragadni a modernizmus, a gépiesedés, az art deco szellemét, kifejezni a gazdagság és dekadencia kombinációját, ami annyira jellemezte a francia fővárost.

De Lempicka, a divatos és keresett portréfestő büszke volt arra, hogy 28 éves korára megszerezte első millióját, sőt kora üzletileg egyik legsikeresebb művészének számított, aki a legkülönbözőbb párizsi szalonokban állított ki, és 1925-re túl volt első önálló tárlatán Milánóban.

Igazi femme fatale lehetett: kicsapongó, elborzasztó életformát választott magának, ujja köré csavarta a gazdag, öreg, arisztokrata férfiakat, kereste a befolyásos, intellektuális művészek, mint Gide vagy Cocteau társaságát, és elcsábította a fiatal, jóképű fiúkat, akik azonban nem voltak képesek szexuális étvágya kielégítésére. Festményeinek némelyike felkavaró, kényelmetlen látványa is félreérthetetlenül elárulja, de Lempicka leplezetlenül biszexuális volt.

De Lempicka egyik legjellegzetesebb női kliense La Salle grófnő, kora jól ismert társasági lénye volt. Londonban bemutatott terjedelmes portréján a szinte ijesztő termetű amazon izmos combjait hangsúlyozó férfias, fekete nadrágkosztümben, fehér ingben, zsebre vágott kézzel, szigorú, fürkésző tekintettel jelenik meg.

De Lempicka egyik mesterműve, A szép Rafaela zöldben is. A firenzei manieristák stílusát felidéző festményen a meztelen Vénusz istennő modern, lecsupaszított környezetben jelenik meg, jeges szexualitást árasztva magából.

Lánya, Kizette visszaemlékezéséből kiderül, hogy de Lempicka a Bois de Boulogne-ban sétálva lett figyelmes az érzéki teremtésre, aki közel egy évig volt múzsája és kedvese. Kizette maga több gyermekkori portréval is „képviselteti magát” a kiállításon, és őt az anya még viszonylag megkíméli a más kislányokat sokat tapasztalt Lolitaként megörökítő megközelítéstől.

A drabális meztelen alakoknál sokkal nyomasztóbb látvány két férfi ábrázolása. Nem csoda, hogy Tadeusz de Lempicki egyre inkább árnyékba szorult ünnepelt felesége glamúros életében, akinek nőkhöz és férfiakhoz egyformán és nagy számban fűződő kapcsolatai tönkretették a házasságot.

A festőnő a távozó de Lempickit „Tökéletlen férfi” címmel örökíti meg, jegygyűrűt viselő kezét szándékosan és feltűnően vázlatosan hagyva. A szomorú, üres tekintetű, beesett arcú férfi a gyengeség látszatát kelti, amit túlméretezett felöltője még csak jobban kiemel.

Ha a lengyel arisztokratát vesztesként akarta beállítani, de Lempicka erővel, befolyással ruházza fel egyik gazdag megrendelőjét, dr. Boucard-t, akit a Lactéol gyógyszer kifejlesztése milliomossá tett. A fehér köpenyt viselő férfi egyik kezében kémcsövet, másikban mikroszkópot tart, bár olyan pozícióban, mintha a valóságban soha nem használná azokat. A náci orvosokra emlékeztető kutató műszerei éppúgy elidegenítőek, éppúgy nincs közük a teátrálisan elrendezett színhez, mint a számos festmény hátterét képező felhőkarcolók vagy geometriai alakzatok.

Az összetéveszthetetlen stílusú de Lempicka gyakran drámaian világította meg szofisztikált, gyakran ezüstös vagy fémes színű szatén ruhát viselő modelljeit, és gyakran vágta le fejük búbját vagy cipőjük orrát, jelezve, hogy erős egyéniségük szétfeszíti a vászon kereteit.

De Lempicka szerencsés volt, hiszen az art deco stílus, amely az 1925-ös párizsi kiállítással tette le névjegyét, elsősorban az iparművészet, a dizájn, az építészet területén jeleskedett és a festészetben nem „dobott” nagyot, azaz nem volt versenytársa.


De Lempicka fénykora az 1922-től a negyvenes évek elejéig tartó időszak volt. 1933-ban másodszor is férjhez ment, a (természetesen) gazdag Raoul Kuffner báróhoz. A házasság rangot és létbiztonságot egyaránt hozott, mégis a festőnő a harmincas évek közepére alkotói válságba, majd depresszióba zuhant.

A megújulás reményében egy toszkánai zárdába vonult vissza. Ebből az időből származik a kiállítás zárófejezetének egyik szentimentális, A rendfőnök asszony címet viselő portréja. 1939-ben, ezúttal a nácizmus elől vonult emigrációba, de amerikai évtizedei alatt nem sikerült megismételnie háború előtti elismeréseit.

A hatvanas évek elején egy párizsi és New York-i retrospektív is megbukott. De Lempicka megfogadta, hogy soha többé nem állít ki. Végül, a hetvenes évek elejére fiatal galériatulajdonosok rávették egy újabb próbálkozásra és a húszas-harmincas évekből összeszedett anyag elnyerte a közönség tetszését. Így még egyszer belekóstolhatott a sikerbe, tanúja volt újrafelfedezésének.

Mostanság igazán elégedett lenne önmagával, amikor mint az art deco ikonjaként bálványozzák, művei pedig olyan celebritások tulajdonában vannak, mint Donna Karan, Jack Nicholson, Madonna és Barbara Streisand. De Lepicka 1980-as Mexikóban bekövetkezett halálában is hű maradt magához. Utasításainak megfelelően hamvait helikopterről a még aktív mexikói Popocatepetl vulkán kráterébe szórták.

2012. szeptember 28., péntek

"Európa díszpolgára - Az egység kacellára"



Az e heti Helmut Kohl-ünnepségek csúcspontjára tegnap került sor Berlinben, a Német Történelmi Múzeumban.

A Konrad-Adenauer-Stiftung által rendezett ünnepségen Angela Merkel kancellár méltatta a német egység atyját, aki 16 éven át volt hivatalban.


Merkel az ünnepeltnek átadta az a bélyegsorozatot, melyet a 30 évvel ezelőtti (1982. október 1.) hivatalba lépése tiszteletére adtak ki (a bélyegek október közepétől kaphatók).



Az ünnepségen Helmut Kohl is mondott egy kis beszédet, de 2007-es súlyos, oggersheimi házának lépcsőjéről való lezuhanásakor elszenvedett balesete óta, folyamatos egészségi leépülése miatt alig-alig volt érthető. A képeken kívül videó-összeállítás a tegnapi eseményről:



2012. szeptember 4., kedd

Jéghoki Abu Dhabiban


Látogatás az Emirátusok leghűsebb helyén, az Abu Dhabiban lévő jéghoki standionban. Kint ugyan 40 fokos a hőség, de a mindössze három éve alapított, profi játékosokból álló hoki csapatnak épített stadionban kellemes az idő. Ja, akinek az olaj-milliárdjai vannak, ezt a luxust is megengedheti magának!

Abu Dhabi jelképét, a Zajed sejkről elnevezett mecsetet öt évvel ezelőtt nyitották meg ünnepélyes keretek között.
Három éve pedig jéghoki klubot alapítottak olyan klimatikus viszonyok között, mikor a nyári hőmérséklet – kedvező esetben – 42 fok, árnyékban.....


 
Abu Dhabi „Skorpiói” – a csapatban nem csak Emirátusbeliek, hanem finnek, kanadaiak és amerikai játékosok is vannak.

A játékosok ruháját egy veszélyesnek tűnő tűzpiros skorpió díszíti.

A „Skorpiók” stadionja 1200 fős, a nemzeti liga játékaira azonban csak néhány tucat néző kíváncsi csak…

2012. augusztus 28., kedd

Róma: euró-milliókat "szórnak" a kútba..


A „kúttörténet” leghíresebb jelenete az 1960-as cannesi filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát elnyert „La Dolce Vita”  c. Fellini-film
(Marcello Mastroianni és Anita Ekberg)

Róma egyik leghíresebb látványoságának, a Trevi-kútnak a restaurálása 2,5 millió euróba fog kerülni – közölte az olasz főváros polgármestere, Gianni Alemanno hétfőn a történelmi kútnál.
A városvezető szerint teljes restaurálásra van szükség, mert a díszes építménynek számos olyan része van, amelynek az állapota mára igen törékennyé vált.
A turisták a munkálatok alatt nem dobhatnak pénzérméket a szökőkútba, noha évtizedek óta szokás, hogy babonából aprót hajítanak a Trevi vizébe, hogy visszatérjenek Rómába. Az Édes élet című Fellini-filmklasszikus és annak női főszereplője, Anita Ekberg révén halhatatlanná vált kút mostani formájában Nicola Salvi XVIII. század közepe táján elkészült munkája, amelynek központi szoborcsoportja Neptunuszt és a tritonokat ábrázolja.
A kút neve a tre vie (három út) kifejezésből ered, ugyanis három utca vezet a híres építményhez.

A római Trevi-kút egy hétköznapja
Fotó: Europress/AFP

És a tisztítás közben, víz nélkül
Fotó: FA / MTI/EPA

Fotó: Fabio Campana / MTI/EPA

Forrás: MTI

2012. augusztus 16., csütörtök

Hodorkovszkij írása a "Pussyy Rio" lányokról

A bírósági tárgyalóterem levegőtlen üvegkalitkája, melyben a lányoknak legalább hat órát kell kibírniuk

A Le Monde a minap közölte Hodorkovszkijnak, a Jukosz olajtársaság Karéliában többéves börtönbüntetését töltő volt elnökének a cikkét. 

Az írást a fogoly ügyvédje juttatta ki Párizsba. Hodorkovszkij személyes élményei alapján számolt be arról, milyen a lányok sorsa a bírósági per idején. 

Üvegkalickába zárják őket, akár akváriumba, a forró nyárban, a levegőtlenségben megfőnek. Nincs helyük arra sem, hogy a bírói kérdésekre válaszolva jegyzettömböt tehessenek maguk elé, a térdükön írhatnak, ha egyáltalán kiegyenesíthetik a hátukat. 

Ebben az akváriumban szállítják őket a fogházból a bíróságra, oda és vissza a csúcsforgalomban, napi hat óra hosszat. 

 A rab Hodorkovszij angol nyelvű irása itt olvasható:

Aj Vej-vej az Ernst Múzeumban


Aj Vej-vej a Nagymező utcában
 
Egy rendkívül sokoldalú kínai művész, aki 10 évig fényképezőgéppel a nyakában, New Yorkban „céltalanul csellengett barátaival”. A sajátos helyi társadalmi viszonyok legnagyobb kritikusaként jelenleg  is rendőri felügyelet alatt  tevékenykedik Kínában. Nem utazhat külföldre, s adminisztratív mulasztásra hivatkozva a hatóságok földig rombolták 2011-ben elkészült sanghaji stúdióját:  

2012. augusztus 14., kedd

2012. augusztus 9., csütörtök

Bruni szobor - kritikus hangok

Carla Bruni elnökférje ugyan elvesztette a legutóbbi franciaországi választásokat, azonban egy Párizs melletti kisváros a korábbi First Ladyt hallhatatlanná kívánja tenni. A városka polgármester emlékművet akart neki állíttatni, de aztán egy s más közbejött…

A korábbi elnökfeleség arcvonásait mutató bronz-szobrot emelődaruval szállították a kisváros, Nogent-sur-Marne "Petite Italie" nevű negyedébe..

ahol a szobrot finanszírozó Cogedim ingatlanügynökség belső udvarán áll.

A szoborral a városka tollgyárának egykori olasz származású vendégmunkásnőjének kívántak emléket állítani. A helyi polgármester, aki Sarkozy nagy híve, jó ötletnek találta, hogy az olasz származású, textilgyáros lánya, Carla Bruni legyen ehhez a modell.

Az ellenzék persze ezt éles kritikával illette, aminek hatására aztán az adófizetők pénzéből semennyi se ment a szoborra, melynek 90.000 Eurós számláját Cogedim ingatlanügynökség állta.

A művészne, Elisabeth Cibot-nak, Carla Bruni-Sarkozy arca, keze és lába szolgált mintául alkotása elkészítéséhez, melynek "la Valnurese" nevet adta.

Jelenleg a kétméteres szobrot műanyag lepel borítja. Ha minden igaz, szeptemberre tervezik a leleplezést.

Az esemény a korábbi elnök, Nicolas Sarkozy, felesége nem lesz jelen. "Őt nem hívtuk meg", mondta a kisváros polgármestere, Jacques Martin.

A „Der Spiegel” nyomán

2012. augusztus 8., szerda

„Eladva a Führernek” – a müncheni Haus der Kunst szembenéz a múlttal

Adolf Hitler, Josef Goebbels és Dino Alfieri olasz nagykövet a Nagy Német Művészeti Kiállításon a Német Művészet Házában (Haus der deutschen Kunst) 1939. július 16-án © Zentralinstitut für Kunstgeschichte

Rendkívül tanulságos és izgalmas kiállítás látható a fennállásának 75. évfordulóját ünneplő müncheni Haus der Kunstban. Abban az intézményben, mely ma egyike Európa fontos modern és kortárs kiállítóhelyeinek, de amely létrehozásával és a megnyitását követő években a hitleri művészetpolitika – ha ilyenről egyáltalán helyénvaló beszélni – fő letéteményese volt:


2012. augusztus 3., péntek

A stockholmi metró-állomások = modern művészetek múzeuma



Stockholm "Modern Művészetek Múzeumával" felérő metrója. Mi meg a fővárosi buszok új színén vitázgatunk, közben bilibe ér a kezünk, ha a svéd álomból felébredünk...



2012. augusztus 2., csütörtök

A negatív gondolkodás boldogabbá tesz?



Tökéletesen egyetértek a tanulmány pszichológus-szerzőjével, Oliver Burkemannal:

„..fogadjuk el a hibáinkat, a bizonytalanságainkat, ahelyett, hogy próbálnánk elmenekülni előlük . Ha jól akarjuk érezni magunkat a bőrünkben, abba kell hagynunk a boldogság kényszeres üldözését.”

2012. július 29., vasárnap

London így tervezte meg az olimpiát




A brit főváros másként viszonyult az Olimpiai Játékokhoz, mint közvetlen elődei: Athén és Peking. Míg a két utóbbi a világnak önmagát modern metropoliszként kívánta bemutatni, a grandiózus és lenyűgöző építményekre helyezte a hangsúlyt.

London, Városháza

London azonban olimpia nélkül is világváros, így megengedhette magának, hogy a legtöbb sportrendezvény helyszíne szétszedhető, ideiglenes építmény legyen.  London az olimpiát elsődlegesen városrehabilitációs szempontból közelítette meg. Ezért olimpiai park helyszíneként a város egyik lepusztult részét, az East End-i Stratfordot jelölték ki.
Fotó: Arlen Vartazarian

A szegények és bevándorlók lakta egykori ipari városrész rehabilitálása már korábban elkezdődött, az olimpia azonban nagy lökést adott e munkálatokhoz.


Az olimpiai park legnagyobb része a játékok után is zöldterület marad.  A 100 hektáros közpark, melyet II. Erzsébet királynőről neveznek el, az elmúlt 150 évben Európában létrehozott legnagyobb közpark.  

 
A szomszédos városrészekből a játékok után szabadon átjárható terület alakul így ki, miáltal a terület összekapcsolódik a Lea folyó felső szakaszát övező zöldterületi gyűrűvel.
Az 17.000 sportolónak helyet adó olimpia falu tízemeletes házaiban 1400 szociális bérlakást és 1400 piaci áron megvehető lakást alakítottak ki.




A jövőnek épült a londoni olimpia legnagyszerűbb létesítménye, a Zaha Hadid tervezte Vizisport-Központ.

…látványterven…
….és a helyszínen..

London azért arra is gondolt, hogy az Eiffel toronyhoz hasonlatos lenyomat maradjon a XXX. Olimpiai Játékokból az utókorra. Ennek jegyében épült meg a brit-indiai sztárszobrász, Anish Kapoor elképzelései szerint az ArcelorMittal Orbit nevű, 115 méter magas kilátótorony. 

 
„Két toronydaru katasztrofális találkozásának szülötte” – (Daily Mail)

A torony formája kissé meghökkentő, de a főpolgármestert és a brit adófizetőket megnyugtathatja, hogy e beruházás legalább nem került sokba: a költségek oroszlánrészét az ArcelorMittal acélipari konszern állta.


László Judit összeállítása
2012. július 29.